Elmult az elso nap a szigeten. Elmult a nulladik is, de az inkabb olyan bevezeto jellegű volt. A labfétis ötletem tegnapra nagyon jól bevált. Ugyebár az volt az ötlet, hogy a lábakat fogom figyelni. Hát az első nap láttam amolyan afrikai néptáncszerűséget ami arról szól, a discoveryből informálódva, hogy körben állnak a férfiak, aprókat ugrálnak, és néhanéha valamelyikük magasra ugrik. A lényeg az, hogy ki ugrik magasabbra. Mellesleg a cipőjuk olyan volt, amit épp most ismertem meg egy barátnőmtől. A talpa nem egyenletes, hanem olyan mintha egy gömbcikk lenne, és állítólag nagyon jót tesz az izmoknak, főleg azoknak amelyeket a járáshoz használunk.
Ez után az Alanis Morisette koncerten láttam egy meglepő lábat, méghozzá éppen Alanis lába volt az. Nagyon meghízott,és a lábához képest tök pici volt a feje, de a hangja szerencsére nem változott. Sőt, tapasztalataimból ítélve a felesleg testsúly jót tesz a hangképzéshez használt test-rezonanciának.
Innen a bungee jumpingozók megfigyelésébe kezdtünk, ők is a lábuknál fogva, pontosabban a bokjuknál vannak felerősítve a kötére, ami nekem az első számú ellenérv a kipróbáláshoz, mert attól félek kirántja a helyéről az izületeimet. De lehet, hogy ez nem is így van.
Hanem a bugee jumping amatőr szinten csak a bevezetés volt. Franciaországból jött egy produkció, profi balett-táncosok, vagy artisták, nem derült ki számomra, de egy olyan előadással jöttek, ami perceken át letaglózva hagyta a közönséget. A görög teremtésmítoszt adták elő egy daruról lógatott szerkezeten lógva, profi szines megvilágítással, jelmezekkel, a zene kitűnően volt összeválogatva. Egyszóval lenyűgöző volt.
Az britt indie-rock képviselői sem hagytak kivetnivalót maguk után. Szűk farmerban, vicces lakcipőben állt színpadra a The Kooks. Annyit tudtam megállapítani róluk, hoyg olyanok mint a Beatles és a Guns and roses keveréke. Zeneileg épp annyira pop mint mindkét együttes, csakhogy olyan csúnyák mint a Beatles és olyan karizmatikus őszinte rockot játszanak mint annó a Guns.
Ezek után volt még blues+népzene+country+jazz keverék zene toporzékoló szaxofonossal, még egy érdekes francia táncszínház, és a végére maradt a kegyetlen izomláz amit a sok sétálástól kaptam, a bokám körül.
A második nap majd ezek után.. :)
--
☼, klara
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment